Életünk Máltán

Már itt sincs nyár, de egy délutáni piknikhez még elég meleg van:) Lementünk Dinglibe, hogy a sziklák tetején uzsonázzunk meg. A felhők jöttek-mentek felettünk, de az esőt itt még sikerült megúsznunk. Miután mindent felfaltunk, úgy döntöttünk, hogy visszasétálunk a néhány kilométerre fekvő Rabatig, ahol éppen a helyi Oktoberfest zajlott (a müncheni kicsinyitett mása). Előző nap is megpróbáltunk kimenni egy nagy korsó német sörre, de azt elmosta az özönvíz. Sajnos ma is közbeszólt az időjárás és félúton előkerültek a poncsók. Rabatba már szakadó esőben érkeztünk meg. Az Oktoberfest így megint kimaradt, de sebaj majd jövőre megnézzük:)

Tökéletes hely egy délutáni piknikhez

Dingli

Pazar kilátás Filflára

Valaki elárulná milyen járművek ezek?????

Dingliből átlátni az egész szigeten, az ott már a keleti horizont...

Piknikre készülődve

A hétvége legszebb fotója

Dávid kedvencei:)

Elkezdtünk olaszul tanulni:) Reméljük mire tavasszal Szicíliába megyünk már perfetto-k leszünk:)))

Pont három évvel ezelőtt vetettük meg először lábunkat Málta szigetén. Persze akkor még álmunkban sem gondoltuk volna, hogy egyszer itt fogunk lakni...:)
Évfordulónk emlékére egész Birgu gyertyafényben úszott:) Nagyon hangulatos volt a középkori utcákon gyertyafényben sétálgatni, szerencsére a máltaiak többségét a főtéren lévő eszem-iszom és koncertek vonzották, így nem volt túl nagy tömeg a kis sikátorokban. A képek magukért beszélnek:)

Birgu kapujában - ez még nem gyertyafény

Középkori zene

Gyertyafény

Candlelight

A máltai hadsereg hétvégén nyilt napot tartott, ami kihagyhatatlan eseménynek ígérkezett:) Fevonult a teljes máltai légierő (lásd kép lenn), volt helikopteres mentőakció hajóról, ami sajnálatos módon egy katona lesérülésével járt:( (nem biztos, hogy szeretném, hogy engem is kimentsenek: itt a video). És láttuk a haderő két legnagyobb hajóját,de a sok érdeklődő miatt csak a kisebbikre jutottunk fel.

A teljes máltai légierő

A második legnagyobb máltai hadihajó fedélzetén

P52

Fű! Igen ősszel ilyen is van Máltán:)

Idén Kecskemét helyett Luqa-ba látogattunk ki a repülőnapra. Na persze ez messze nem volt akkora rendezvény, mint magyar társa, de láttunk pár hatalmas tankert és egy légi tűzoltót. A nap csúcspontja a francia Breitling kötelék bemutatója volt.

A magyar cowboy és a holland F-16

Holland óriás tanker ( a legnagyobb gép a repülőnapon)

Tűzoltás a levegőből (szerencsére csak bemutató!)

A máltai légierő (egyetlen) helikoptere...

... és repülője

A francia kötelék

Hajnal fél 3. Sötét van. Nem csiripelnek a madarak. Nincsenek is. De mi azért megyünk. Határozottan bele az éjszakába. Mert ott vár a komp a messzi Vallettában. 5 óra. Hajónk a sötétben csendben kisiklik a Grand Harbour bejáratán. Reggel fél 7. Megjelennek a felkelő nap első sugarai a horizonton a végtelen tenger felett. 8 óra. Hajónk befut az Etna alatt fekvő Catania kikötőjébe. Mi meg jól kiszállunk.

Első felvonás: Catania - Pollina
Első utunk a piacra vezetett, hogy szemrevételezzük jól dolgoztak-e az éjszaka a halászok. A kiterített kardhalak mennyiségéből ítélve jól. De volt mindenféle egyéb herkentyű a kicsi kagylóktól a nagyobb puha izékig. 10 óra. Átveszük az interneten foglalt Fiat Pandánkat a Europcar irodájában. Csoda történt! Amint beültünk azon nyomban Alfa Romeo 159-é változott! És felár nélkül. :) Első tapasztalatok a cataniai káoszban, ahol ha megállsz a pirosnál elkezdenek mögötted dudálni, hogy mit csinálsz?! A helyi mentalitást felvéve nekivágtunk Szicíliának. Andinak köszönhetően betévedtünk Aci Trezza-ba, és így megnéztünk közelebbről néhány érdekes sziklát a tengerben. Továbbhaladva az úton betévedtük egy kis szupermarketbe, ami akkora, mint a legnagyobb máltai. Szintén véletlenül sikerült venni egy bluetooth GPS-t is a telefonhoz, jól jön alapon, hátha beájul a navigátor. Utólag nagyon hasznosnak bizonyult, szinte nélkülözhetetlennek. De nem a beájulás miatt. :) Következő úticélunk Taormina volt ami egy kis középkori város egy nagy szikla tetején. Ismerkedés a szicíliai (gyakori) szerpentinekkel. Maga a város a sziget egyik látványossága, aranyos középkori utcákkal, épületekkel és szép kilátással az Etnára. Az utóbbiból nekünk többnyire a felhők jutottak, de azért jó volt. Este 7 óra. Sötétedik. Előttünk áll 200 km 1500 méter magas hegyek között szerpentineken. Kellett ide a 150 paci. :) Lehet, hogy a Panda-t tolhattuk volna felfelé. Éjjel egy óra környékén megpillanthattuk volna a Tirrén tengert, ha nem lett volna koromsötét és köd. Fél 2 körül értünk a kempingbe, alig akartak beengedni. De sikerült. Gyors sátorverés, alvás. Éjszaka szél, eső, de a kicsi sátrat egybe tarcsa a festék. Nem beázós típus. :)

Második felvonás: Pollina - Lido Valderice
Reggel 8. Szürkeség, mindenhol felhők. Medve vissza a barlangba. 9 óra. Verőfényes napsütés. :) Lementünk a szép tengerparta csobbanni egyet, a hátteret a Lipari szigetcsoport adta, mögöttünk pedig zöld hegyek magasodtak. 11 óra sátorbontás, indulás. Cefalú. Hasonló túristaközpont, mint Taormina. Szép város egy sétát megér, van egy hatalmas kora középkori katedrálisa. Nagy séta után irány Palermo. A tirrén tengerpart gyönyörű: azúrkék tenger, hatalmas hegyek, várromok. Palermoban a legjobb helyen sikerült leparkolnunk, még meg sem állt az autó Andi már ugrott is fejest a zöld fűbe amiből elég sok volt a nagy parkban. :) Palermo már itt szívünkbe lopta magát. Sétáltunk egy hatalmasat a város hangulatos utcáin. Sok az omladozó épület, ennek ellenére megvan a hangulata a városnak, sok helyen sütöttek gesztenyét is utcai árusok. Mi viszont a fagyira szavaztunk, amit palermói módon briósba kértünk. :) A nap fénypontjaként meglátogattuk azt a kőpadot a vasútállomáson, ahol öt évvel ezelőtt Dani barátommal dobozos bort reggeliztünk. :) Sort kerítettünk még a katedrálisra is, ami elég különleges építmény. Nem hasonlít semmi másra, nem olyan katedrális-szerű. :) Hamarosan tovább kellett indulnunk, hogy még világosban odaérjünk Monreale-ba, ami gyakorlatilag még Palermo része, de már a hegyekben fekszik. Gyönyörű kilátás nyílik onnan mind magára Palermóra, mind a környékére. A legfőbb látványossága a 12. századi katedrálisa, aminek a belseje eredeti mozaikból van kirakva. Zárva lett volna, de mivel épp mise volt belógtunk. Továbbindulva a sötétben a hegyek között suhantunk tova a 100 km-re fekvő Trapani-ba. Gyors séta a városban étteremkeresés céljából, "megeszek bármit" jeligére. Maga a város pozitív csalódás volt, szépen felújított belvárosa van, kevesebbet vártunk tőle. Végül sikerült megkóstolnunk némi szicíliai ételt is, gyakorlatilag az utolsó nemcsakolaszulbeszélő, még nyitva lévő étteremben. Tele hassal, megújult erővel indultunk tovább a kempingünk felé. Nem sokkal éjjel 1 előtt értünk oda, de a kapu zárva volt. Próbáltunk telefonon beszélni velük, de ők angolul nem értettek mi meg olaszul... Végül azért bejutottunk. Sátorállítás, bedőlés, filmszakadás.

Harmadik felvonás: Lido Valderice - Eraclea Minoa
Éjszaka megjött a szokásos vihar, de reggelre szerencsére nagyrészt elvonult. Első úticélunk Erice volt, ami ismét egy középkori város, Trapani felett található egy hegy tetején. Olyan szerpentinek vezettek fel, hogy néhol alig lehettett befordulni autóval. Érdekes város, kicsit szürke, de mindenképpen hangulatos és a kilátás felejthetetlen. És a cannoli is. :) Szicília legjobb cukrászatában kóstoltuk meg, a Lonely Planet által is ajánlott Grammatico Maria-nál. Semmiképpen sem szabad kihagyni! Következő úticélunk Segesta ókori temploma volt, egyike a világ legépebb dór templomainak. Azért ezeknek a görögöknak volt izlésük, az ókori színházból pazar kilátás nyílik a Castellammare-i öböl azúrkék vízére. Ha Sziciliába jártok, ide mindenképp érdemes ellátogatni! Írány Corleone, mert ha Szicilia, akkor oda muszáj elmennünk. Sajnos azonban a kicsi Alfa megmakacsolta magát és nem akart a földútba torkolló strada provincián tovább haladni. Nem is vettük zokon tőle. Így hát délnek vettük az irányt a főúton, bár itt is gyakorta találkoztunk 30-as táblával ami a legtöbb esetben indokolt is volt... Öt hónap után ismét jártunk Sparban:) Igaz itt nem árultak finom sajtosstanglit:( De vettünk egy üveg finom szicíliai bort estére, hogy a sofőr se maradjon ki minden jóból:)
Este megáltunk a tengerparti Sciacca-ban, hogy újratöltsük lemerülű félben lévő energiatartalékainkat. Sajnos az igazi kulináris élvezet ma este is elmaradt, igaz a kardhal egyike volt a valaha elfogyasztott legjobbaknak.
GPS nélkül biztosan nem találtunk volna el az eukaliptusz erdő mélyén rejtőző kempingbe. Épp csak zárás előtt pár perccel gurultunk be a kemping kapuján. 11-et kakukkolt a falióra.

Negyedik felvonás: Eraclea Minoa - Catania
Eraclea Minoa Szicília legszebb fekvésű kempingje. Kissé borongós reggelre ébredtünk az eukaliptusz fák alatt, de szerencsére mire piknikezni indultunk a tengerpartra kisütött a nap:) Sajnos hosszú ejtőzésre nem volt időnk, mert vártak ránk az ókori romok Agrigento mellett, a Templomok völgyében. Van itt vagy egy tucat régi görög templom de igazából csak kettő állt ellen az idő vasfogának. Útközben addig énekeltük az ess eső ess kezdetű nótát, míg végül jutott nekünk is egy kevés a felhőszakadásból és lemosta a kocsiról a sár nagy részét. Azonban még ezután is centi vastagon állt rajta sár, így úgy döntöttünk, hűséges szekerünk megérdemel egy szakszerű mosást:) Az autópályának már egy csillogó-villogó Alfával vágtunk neki, és ki is próbáltuk mit is tud a 150 paci, reméljük nem fényképeztek... :)
5 óra körül értünk Cataniaba, így sikerült elkapnunk a délutáni csúcsforgalmat. GPS nélkül esélyünk se lett volna visszatalálni a kölcsönzőhöz, de így is voltak izgalmas pillanatok mert a térkép már több, mint három éves volt és közben építettek pár körforgalmat. Összességében nem volt probléma, bár néhol nagyon sűrűn voltak az autók, a táblák és lámpák pedig igazából csak utcai dísz funkcióját töltik be. Ráadásul a kocsik között robogók száguldoztak, 1 centire a tükröktől. Persze csak ott ahol volt egyáltalán hely a tükrök között... Végül megérkeztünk és az együtt töltött több mint 850 kilométer és sok-sok óra után el kellett válnunk az Alfától. :( De sokkal szebben csillogott mint amikor átvettük! Reméljük még találkozunk! :)

Ez a négy nap elég mozgalmasra sikerült, de élveztük nagyon! Sajnos sok mindent ki is kellett hagynunk, de sebaj, tavasszal folytatjuk a sziget felfedezését! :)

850 kilométer: Catania-Taromina-Cefalú-Palermo-Trapani-Agrigento-Catania

Maria Dolores, a kompunk

A háttérben Taormina

Autó, sofőr, sátor

Feladvány: Dani, mi látható a képen? :)

A háttérben Palermo és a tenger, Monreale-ból

Erice, két szerpentin között. A háttérben Trapani.

Segesta temploma

"Fiat Panda", Alfa Romeo 159 képében

További képek a Picasa-n

Megérkezett az első igazi vendégünk is húgom személyében így az elmúlt tíz napot én is turistáskodással és idegenvezetéssel töltöttem.

1.nap - Luqa:verőfényes napsütés,hőség.
Húgom megérkezett és vele együtt egy hatalmas adag mézespuszi, zserbó, kolbász, mandula, sátor, hálózsák és némi téliruha is. Délután az első csobbanás a tengerbe Sliemánál és ismerkedés a snorkeling felszereléssel:)

2.nap - Valletta:
Úti cél a "főváros". Voltak útitársak is, egy volt osztálytársunk (Markó Évi) is épp akkor nyaralt itt a barátjával. Hőség, templomok, lovagok, galambok, tengerjárók, kilátás, pastizzi, tengerparti vacsi...

3. nap - Comino:
Irány a Blue Lagoon! Azon kevés helyek egyike, ahol még mi sem jártunk korábban. 2 óra hánykolódás a hullámok hátán egy kis hajón, de megérte! Az öbölben hihetetlenül kék a víz! Kata első találkozás medúzákkal. Úszás barlangban. Este sliemai feszta: tűzijáték minden mennyiségben.

4.nap - Gozo:
Némi kezdeti bonyodalmak után (a bicikli kölcsönző épp vasárnap volt zárva...de ez nekünk nem jelentett akadályt:) nekivágtunk a szigetnek. Marsalforn, Wied il-Għarsi és a végállomás, az Azure Window. Még mindig ugyanolyan klassz, mint tavasszal:)

5. nap: Birgu és Senglea
Reggeli ejtőzés az erkélyen. Aztán nyakunkba vettük a "Három várost". Senglában épp fesztára készültek. Iszonyú hőség de már gyülekeztek az első felhők:( Esti csobbanás St George Bay-ben.

6. nap: Golden Bay
Dávid addig rágta a fülem, hogy próbáljam ki a búvárkodást, hogy végül rábeszéltem a tesómat, hogy tartson velem egy "try drive"-ra:)
Fél óra a víz alatt, 4,5 m mélyen, bizarr érzés, de tudat megnyugtat, hogy bármi baj van negyed pillanat alatt a felszínen vagyok:) Cápa nem volt, volt helyette flounder (lapi hal akinek mindkét szeme az egyik oldalára csúszott), csiga, kagyló és a sok-sok kicsi hal:)

7. nap: Dingli és Mdina
Esik! Szerencsére délutánra kitisztult olyannyira, hogy Dingliben már majd napszúrást kaptunk. Így bemenekültünk Mdina sikátorainak árnyékába. Este barbecue a ta 'xbiex-i tengerparton Éváékkal. Mielőtt megennénk a vacsit leszakad az ég...:(

8. nap: Marsascala
Ismét ború. Úti cél: Marsaxlokk, hogy luzzukat fényképezzünk. Végül Marsascala-ban kötünk ki, hogy fürödjünk egyet, de túl erős a hullámzás:( Az ég is leszakadt pont mikor indulnánk Marsaxlokkba. Majd az ATP-nek köszönhetően majd egy órát töltünk a buszon Buġibbaig, így nem maradt időnk másra csak egy fagyizásra és némi szuvenír vásárlásra.

9. nap: Mellieħa
Napsütés! Csak erre vártunk, irány a "sandy beach"! De előtte beugrottunk egy ftirára (máltai „zsemle” tonhallal vagy virslivel és sült sonkával és salátával töltve) az egyik helyi  büfébe. Aztán ejtőzés egész délután a parton:D A víz kristálytiszta és a hullámok hatalmasak:)

10. nap: Blue Grotto
A hajnali napsugarakat a Blue Grotto-ban nem sikerült elcsípni, de azért így is szép volt nagyon. Szerencsére a tenger is elég nyugodt volt, hogy ne féljünk a kis lélekvesztő halászcsónakban. Azért a máltaiaknak megint sikerült nagyot alkotniuk. A sziget egyik legnagyobb turisztikai látványosságának kikiáltott Blue Grotto közvetlen szomszédságába sikerült egy egész olajfúró tornyot leparkolniuk...Innét 1,5 óra séta a tűző napon a Għar Lapsi-ig, útközben megalitikus templomok és prickly pear kóstolás(tiszta tüske lett az ujjunk). Az öböl gyönyörű, olyan mint egy nagy akvárium tele halakkal, murénákkal:)

11. nap: Búcsú
Az idő is húgomat siratta. Egész délelőtt esett kisebb-nagyobb intenzitással, így a reggeli strandolás elmaradt. Tettünk egy rövid sétát az ernyőnk menedékében Ta 'Xbiex-ben és ettünk egy búcsú fagyit a Busy Bee-ben.

Ízelítő a picasára feltöltött képekből

A tanfolyam utáni első merülésem ismét 30 méter mélybe vezetett, a P29 őrhajóhoz. Nem messze található a Rozitól, ugyanúgy a homokban áll a félhomályban. Ez a hajó viszont valamivel nagyobb, bele is lehetett menni komolyabb veszély nélkül, így tettünk egy kört a folyosóján. Érdekes élmény volt a tenger fenekén egy hajó belsejében úszkálni. :) A visszaúton szerencsénk volt: találkoztunk rájákkal, szép lassan úsztak el alattunk.
A délutáni program egy sekély merülés volt az Anchor Bay-ben. Található itt egy nagy barlang, aminek a bejárata a víz alatt van, nem túl mélyen, így akár palack nélkül is elérhető. De nem árt egy lámpát vinni, mert benn koromsötét van, csak némi kékes fény szűrődik be a víz alatti bejáraton keresztül. Szép volt! Még mindig azt mondom, aki teheti próbálja ki! :)

Korábban keltünk, mint a nap

Atomrobbanás Golden Bay-ben

Hajnali csendélet Golden Bay-ben 

Popeye village, Anchor Bay

Itt forgatták a Popeye-t

"Tükörtojás"

Végy egy palackot és egy BCD-t, jól erősítsd össze...

Reszkessetek cápák, jövök!

Teljes harci díszben

Csobbbb, indul a kaland! :)

P29 őrhajó

Közel három év után visszatértünk máltai nyaralásunk színhelyére, Buġibbába. Hát errefelé semmi sem változott, de olyannyira nem, hogy a volt apartmanunkkal szemközti házat még mindig építik... Máltán nem sietnek el semmit, pláne nem az építkezéseket!
Most bepótoltuk a legutóbbi itt jártunkkor kimaradt strandolást, aztán leteszteltük a Il Gżejjer-t, hogy még mindig ugyanolyan  jó-e az octupus saláta mint három éve (és igen!), majd beugrottunk a Fat Harry's-be egy pohár Hopleaf-re, amiből persze több lett:)) Errefelé is maradt minden a régiben: ugyanaz a srác énekli mezítláb ugyanazokat a számokat és a hangulat is ugyanolyan jó még mindig:D

Balra: három éve még az első emelet sem volt kész, Jobbra: most már csak a tetőteret kell befejezni... Végülis miért is sietnének???

Buġibbai tengerpart

Naplemente

Fat Harry's az egyik legjobb pub a szigeten

... és a hangulat is mindig jó!

Gondoltam kihasználom a lehetőséget, hogy itt lakunk a Földközi-tenger közepén és jelentkeztem búvártanfolyamra. :) Csak egyedül, mivel Andinak ehhez kevés volt a bátorsága. Augusztus 8-án kezdődött az oktatás a festői Golden Bay-ben és két hétvége alatt megtanították az alapokat. Mindenféle gyakorlatot kellett csinálni víz alatt, a legnehezebbnek a maszk nélküli víz alatti úszás tűnt, de a gyakorlatban egész könnyen ment. Időközben megtudtam, hogy leáll a cégünk egy hétre, így gyorsan beszerveztem a folytatást is, múlt hét csütörtök-péntekre, így a jelenlegi búvárminősítésem PADI Advanced Open Water Diver. A legemlékezetesebb az volt, amikor a Rozi-hoz merültünk, ami egy vontatóhajó, 30 méter mélyen a homokos tengerfenéken. Rengeteg kicsi és közepes hal úszott körülötte, még barrakudát is láttam. Az egész nagyon különleges, 30 méter mélyen már kevésbé vannak színek, a víz fokozatosan kiszűri a szivárvány vörös felé eső színeit, így mindennek kékes árnyalata van, nagyon sejtelmes. Érdekes volt körüllebegni a roncsot, megállni a fedélzetén, benézni a kormányállásba és "felrepülni" és benézni a kb 2 méter széles kéményébe. Visszafelé találkoztunk egy combnyi vastag murénával is, nézegetett ki az odújából. Mi néztük őt, ő meg nézett minket. :)
Az oktatóm egyébként egy fiatal amerikai csaj, most hétvégén is megyünk merülni, de ez már nem tanfolyam, just for fun. Az egyik úticél a P29 őrhajó, nem messze a Rozitól. :)
Uszodában valószínűleg nincs túl sok értelme elkezdeni búvárkodni, de ha valaha olyan helyzetbe kerültök, akkor semmiképpen se hagyjátok ki, legalább egy próbamerülés erejéig mindenképpen érdemes megtapasztalni!

(A víz alatti felvételeket nem én készítettem.)

Búvárközpont Golden Bay-ben

A felszerelés útra készen

Sarah az oktató és én, civilben

Merülésre készen :)

Ċirkewwa, 100 méterre a parttól ott a Rozi a mélyben

Rozi, 30m mélységben

A Rozi szemből

Rozi video (van több is a youtube-on)